Az elmúlt években megfigyelhető, rohamosan fejlődő mesterségesintelligencia-technológiák (MI) nemcsak páratlan lehetőségeket, hanem komoly kihívásokat is magukkal hoztak – különösen a gyermekek digitális környezetben való védelme terén. A humansincharge.ai nevű platformon nemrégiben szervezett panelbeszélgetés is e témát járta körül, amelyet Bombera Krisztina moderált. A meghívott szakemberek – Cécil Aptel, az UNICEF Innocenti igazgatóhelyettese; Faisal Mohammed ALShimmari, az Egyesült Arab Emírségek Gyermekvédelmi Szövetségének alapító elnöke; Tilesch György, nemzetközi MI-szakértő; valamint Maria Axente, a Cambridge-i Egyetem vezető kutatója – arra világítottak rá, hogy az MI gyerekekre gyakorolt hatásának összetettsége fokozott tudatosságot, szabályozást és megelőző intézkedéseket követel a társadalom minden szereplőjétől.

A vita egy megdöbbentő adattal indult: az Egyesült Államokban élő felnőttek mindössze 10–15%-a rendelkezik valódi önismerettel, vagyis van tisztában saját értékrendjével, társadalmi kontextusával, illetve cselekedeteinek másokra gyakorolt hatásával. Maria Axente hangsúlyozta, hogy ez a hiányos önismeret különösen aggasztó a digitális korszakban nevelkedő gyerekek szempontjából.

Faisal ALShimmari szintén rávilágított a fiatalok körében terjedő technológiai függőség veszélyeire. Kiemelte, hogy a világon élő gyermekek több mint 25%-ánál már megfigyelhetők a digitális eszközök használatának függőségi tünetei. Ezekhez olyan viselkedésbeli változások társulnak, mint a csökkenő fizikai aktivitás, a szociális kapcsolatok visszaszorulása, továbbá az olyan riasztó egészségügyi problémák, mint a gyermekkori elhízás és a prediabétesz.

Noha a mesterséges intelligencia komoly kockázatokkal – például online kizsákmányolással vagy szextortióval – járhat együtt, a fejlődő technológia számos előnnyel is kecsegtet. Cécil Aptel felhívta a figyelmet arra, hogy kettős feladattal állunk szemben: miközben meg kell védeni a gyerekeket a digitális károktól, maximálisan ki kell aknázni az MI nyújtotta lehetőségeket is. Kiemelte, hogy a gyermekeknek elengedhetetlenül szükségük van azoknak a készségeknek a elsajátítására, amelyek révén felelősen tudják használni az MI-t – felkészülve arra a jövőre, ahol a mesterséges intelligencia az oktatás, a munkaerőpiac és a mindennapi élet központi elemévé válik.

Faisal ALShimmari példákon keresztül mutatta be, hogyan használják fel a bűnözők az MI-t gyermekek megcélzására és manipulálására, akár online játékplatformokon keresztül is. Rámutatott a bűnüldözés, a technológiai vállalatok és a kormányzatok közötti szorosabb együttműködés szükségességére. Ugyanakkor pozitív példákat is hozott arra, miként alkalmazható az MI a gyermekvédelemben – például fejlett szülői felügyeleti rendszerekkel és online ragadozók felderítésére irányuló titkos műveletek támogatásával.

A panelbeszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a mesterséges intelligencia kockázatainak enyhítéséhez elengedhetetlen a hatékony szabályozás. Tilesch György optimistán nyilatkozott arról, hogy globális szinten erősödik a konszenzus a gyermekek digitális térben való védelme iránt. Példaként említette az EU készülő MI-rendeletét (AI Act), valamint Kalifornia gyermekközpontú törvényi kezdeményezéseit. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a jogi szabályozás önmagában nem elegendő – a szülőknek, oktatóknak és szakpolitikusoknak együtt kell dolgozniuk egy biztonságos és egyben támogató környezet megteremtésén.

Maria Axente az oktatás jelentőségét emelte ki, különösen a kritikai gondolkodás erősítése terén. Számos példával szolgált arra, miként teheti hatékonyabbá az MI az oktatást – gondoljunk csak a személyre szabott tutorálásra vagy az interaktív történelmi szimulációkra. Ugyanakkor óva intett a mesterséges intelligenciára való túlzott támaszkodástól, rámutatva az emberi interakció pótolhatatlan szerepére az oktatásban.

A beszélgetés egy sokatmondó felhívással zárult: a paneltagok arra ösztönöztek minden érintettet, hogy a gyermekvédelmet kiemelt szempontként kezeljék az MI fejlesztése és alkalmazása során. Cécil Aptel az életkornak megfelelő tervezés fontosságát hangsúlyozta az MI-rendszerek kialakításában. Faisal ALShimmari a technológiai vállalatok felelősségét említette: nagyobb átláthatóságra és elszámoltathatóságra van szükség a gyerekek biztonsága érdekében. Maria Axente és Tilesch György pedig a kritikai gondolkodás és az önismeret fejlesztésére hívta fel a figyelmet, hogy a fiatalok képesek legyenek a digitális világ kihívásainak felismerésére és kezelésére.

Amint a mesterséges intelligencia továbbfejlődik, a gyermekvédelemmel kapcsolatos felelősség közös feladattá válik – a kormányzatoknak, technológiai vállalatoknak, oktatóknak és szülőknek egyaránt. Együttes erővel lehet és kell is kihasználni az MI-ben rejlő lehetőségeket, hogy olyan biztonságos és méltányos jövőt teremtsünk, amely a következő generációk érdekeit szolgálja.